Vasárnap rendezték meg a X. Adni Jó Kupát, amellyel idén két helyen is segítenek. A „Teljes Élet” Szociális Alapítványnak 1 millió 5 ezer forintot adtak át annak a több mint 100 mozgás- és halmozottan sérült, többnyire Székesfehérváron és környékén élő gyermek nyaraltatására, akik Söréden táboroznak. Ezen felül 1 millió forinttal hátrányos helyzetű családoknak is segítenek a beiskoláztatásban.
Idén is eredményes volt a X. Adni Jó Kupa jótékonysági akció, a szervezők Csada Imre Zoltánnak, a „Teljes Élet” Szociális Alapítvány kurátorának összesen 1 millió 5 ezer Ft-ot tudtak átadni. Az összeggel a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek sörédi tábororoztatásához járulnak hozzá.
A SZETA által segített családoknak és a Arany János EGYMI Általános Iskola és Óvoda diákjainak is 1 millió forintért sikerült vásárolni az iskola kezdéshez szükséges tanszercsomagokat.
"Kemény menet volt és egy igen hosszú nap. Remélem, mindenki jól érezte magát és legközelebb is szívesen jöttök közénk. Vannak hiányosságok, de nem mi számítunk, hanem a sok boldog gyermek. Puszi mindenkinek. Együtt újra sikerült! Továbbra is szívvel lélekkel tesszük, amit csak tudunk azokért, akiknek egy kicsit nehezebb az életük." – írta közösségi oldalán Horváth Péter főszervező.
Az első Adni Jó Kupa 2016-ban került megrendezésre egy szűk baráti kör kezdeményezésére. Holló István azt kérte barátaitól, hogy ne ajándékot hozzanak születésnapjára, hanem az arra szánt összegből vegyenek élelmet a menhelyen élő állatoknak. Ezt a nemes gesztust gondolta tovább Horváth Péter, ebből lett hagyomány. A Baráti Kör kispályás focitornákat rendezett, dedikált sportmezeket árverezett el és adományokat gyűjtött az elmúlt évek során. Több alkalommal segítettek kisállatokon, több száz rászoruló családot és hátrányos helyzetű gyermeket tudtak adományban részesíteni, három beteg gyermek gyógyítására közel 5 millió forintot sikerült átadni, támogatták pénzadománnyal a mentősöket, és mozgássérült elektromos mopedet vásároltak egy ismerősnek.
Két résztvevő így írt a Facebookon az eseményről:
"Tegnapi nap margójára. Nagyban ment a torna, mikor a korlátnál egy idős úr fogta meg a kezem és kérdezte, hogy én vagyok az a Péter, aki a sörédi táborban járt? Bemutatkoztam neki, és üdvözöltem a körünkben. Mondta, hogy az ő fia is ott szokott táborozni, és hogy én tudom-e mit jelentett az ő gyermekének a mi látogatásunk. Azóta ez a téma otthon, és a tőlünk kapott ajándék pólót úgy őrzi, mint valami kincset. Valahogy úgy fogalmazott, hogy nekik a tábor a minden! Ők Sörédtől-Sörédig élnek, és a mi segítségünkkel újra álmodozhatnak! Még mindig szorította a kezem és olyan őszinte dolgot láttam a szemében, amilyet még soha. Pillanatokon belül könnybe lábadt mindkettőnk szeme. Itt már nem tudtam mit mondani, csak megöleltem, és annyit mondtam, hogy szívesen segítünk máskor is.
Újabb remek embereket ismertem meg. Jó volt megtapasztalni, hogy ez egy olyan hely, ahol nem számítanak a színek és az sem ki kinek szurkol vagy éppen az, hogy honnan jöttél és mivel foglalkozol. Mindenki úgy segített ahogy tudott és nem is kell ennél több! Hatalmas tisztelet mindenkinek!"
"Ezek az alkalmak mindig különlegesek számomra. A mostani talán eddig a legjobban. A sport szeretete alap, a labdarúgásé meg pláne:) A torna előtt, Söréden jártunk, és egy gálameccset játszottunk a táborozókkal! Ez így történt most a torna kezdetén is. Megismertek minket, örültek nekünk, mi is nekik! Öleléssel üdvözöltek minket! Nem számított a tehetség, a kor, vagy hogy ki milyen cipőt visel. Egy dolog számított, a pillanat. Ezek a srácok úgy örültek nekünk, mintha Leo Messi, vagy CR lépett volna velük pályára. (Hozzátenném, az előbb említett sztárok a kanyarban sincsenek hozzánk képest.)
A pillanat számított, amit élveztek, értékeltek, átéltek! Mi lehet ennél fontosabb? Megélni minden pillanatot úgy igazán. Ezt a ma embere valahogyan elfelejtette, mert az a bizonyos mókuskerék pörög, és nem áll meg. Sokan várják a nagy csodát, az áttörést az életükben. A változást. Mi lenne, ha két panaszáradat között megélnél egy eddig számodra jelentéktelennek gondolt pillanatot? Akár egy naplementét, vagy egy zsugázást a régi barátokkal…
Van még mit tanulnunk…"
